Ügyes baba

Sziasztok, régen írtam már, aminek az az oka, hogy rengeteget dolgozom mostanában, továbbá elkezdtem tengeri vitorlás tanfolyamra járni, és amikor nem dolgozom vagy gyerekezek, akkor tanulok (éjszaka). Úgyhogy az utóbbi időben nem volt időm sem írni, sem képeket feltölteni, bár sok új kép készült, és sok újdonságról tudok beszámolni. És most be is számolok.

Marcinak már két foga van. A második az első után három-négy nappal bújt ki, ne m kevés szenvedés, nyűglődés, és át nem aludt éjszaka után. Viszont most már többes számban lehet beszélni a gyerek fogairól. :-)
Mióta foga van, vigyázni kell  vele, mert harap. Korábban engedtük neki, hogy az ujjunkat rágcsálja, de akkor még csak az ínyével csinálta, és az is épp elég durva, ha mondjuk az ember körömágyára harap rá. Fogakkal már kifejezetten fájdalmas, párszor már megharapott, azóta figyelek.

Aztán azt tudom még elmesélni, hogy a Kiskukó imád fürdeni. Imád. Rajong érte. Ha bemegyünk a fürdőszobába pelenkát cserélni, és meglátja a kiskádat, izgalomba jön, és ha kijövünk a fürdőszobából, elkámpicsorodik, esetleg bömböl, hogy nem volt fürdés. Este, amikor van fürdés, egy harc a rákészülés, mert ő azonnal fürödni akar, de előbb ki kell öblíteni a kádat, vizet ereszteni bele, levetkőztetni, levenni a pelust, megtörölni a seggét, és akkor mehet a vízbe. Ez a művelet akár KETTŐ, sőt, HÁROM percig is eltart, amit a kisbaba rosszul, nagyon rosszul visel, és ennek egyre emelkedő hangszínű ordítással ad hangot. Amint felemelem a pelenkázóról, és meglátja a kádat, úgy vigyorog, mint a vadalma, felszáradnak a könnyek, és nagyon boldog lesz. (Magyarul, hisztizik a gyerek, ha valamit nem kap meg azonnal... sajnos kénytelen lesz ehhez alkalmazkodni, mert víz nélkül ruhástul és pelusban nem lehet fürdeni...)
A kádban látszik csak igazán, hogy milyen nagyra is nőtt már. Elég ügyesen ül, ha valamiért úgy hozza a helyzet. Magától nem ül le/fel például négykézlábas helyzetből, de szerintem tudna, csak nem akar. Mert a kádban meg folyton ül, lényegében egyedül, szinte nem is fogom, csak azért van ott a kezem, hogy megtámaszkodhasson benne, ha megcsúszik, illetve felemeljem, ha felborul.
Nagyon szereti a vizet egyébként, és egyáltalán nem fél tőle, sőt. Állandóan belenyomja az arcát a vízbe, tiszta hab körbe az arca, és vigyorog. Továbbá, állandóan belenyal, és néha beleiszik a vízbe, lefetyel, mint valami kiskutya. Néha kicsit félrenyel, köhög, de nem csügged, nyomja vissza a fejét a vízbe. Igyekszünk annyira szabadjára engedni a kádban, amennyire biztonságosan lehet, hagyjuk pancsolni, mászkálni a kádban össze-vissza, felállni (mostanában gyakran feláll, ahol tud kapaszkodni). Egyszer-kétszer már pofára esett, de a kádban sosem sír, pedig merült már el, de semmi. Felül ill. segítek neki, kicsit prüszköl, de vigyorog, és pancsol tovább. Hihetetlenül imádja a vizet.
Erre való tekintettel múlt vasárnap elvittük babaúszásra egy általános iskola tanmedencéjébe, a kezdő csoportba. Ez nem volt akkkkora nagy élmény, mint gondoltuk, de nem volt rossz. Egyrészt, a babának akkor kellett volna ennie, amikor a foglalkozás volt, ami fél óra hosszú. Az utolsó három percig bírta, de már kb. a felétől kicsit nyugtalan volt, és nem élvezte úgy, mint ha jól lett volna lakva. Másrészt, mi azt képzeltük, hogy majd lesz valami kis bevezető, hogy mire is jó a babaúszás (máig nem tudom, mire jó, azon kívül, hogy élvezi a gyerek), meg mi az egésznek a menete, meg hasonlók, de semmi. Kedves volt a lány, aki tartotta, de határozott, és kb. fél perccel a kezdés után - mi mindketten bent voltunk Marcival a medencében, a többi gyerekkel csak egy szülő - már pohárból locsolták a gyerekek arcát szoktatásképpen, amivel Marcit persze nem lehet meghatni. Mi, mint kezdők, még nem buktunk víz alá a gyerekkel, de majd ilyen is lesz.
Összességében mi is, és a gyerek is jól éreztük magunkat, a legjobb talán az volt, hogy egy nagy medencében lehetett pancsolni, nem pedig egy kicsi kádban, de semmi olyat nem csináltunk, amit otthon eddig Marci ne csinált volna. Természetesen az összes gyakorlat alatt a gyerek a nyelvével szántotta a vizet, és kiitta fél medencét.
Igazából egy dolgot mégis tanultunk: úgy kell a gyereket a merüléshez szoktatni - a reflexe még megvan - hogy eleinte csak ráfújunk arcára, azt mondjuk, hogy merülés, és egy kis vizet öntünk a fejére. Így szépen összekapcsolja a merülés szóval a levegő visszatartást, ,és nem fog megijedni, ha víz alá kerül. Szerintem megyünk most vasárnap is.

A hozzátáplálással még mindig nem jártunk sok sikerrel, valamiért nagyon cici- és tejfüggő. Anyatejet sem hajlandó kanálból elfogadni. Almát vagy egyebet végképp nem. Időnként egy kicsit enyhülni látszik az undora, például egészen szépen elbánt egy szőlőszemmel, megroppantotta, és kifolyt a leve, ennek ellenére nem vágta földhöz azonnal. Néha kap egész almát is rágcsálni, hogy szokja, és rágcsálja is, amikor nagyon fáj a foga, egészen leamortizál egy almát, és nyilván jut az ízéből a szájába is, ennek ellenére nem hajlandó kanálból semmit sem megenni. Dorka légkanalazik vele (olyan, mint a léggitár, csak kanállal), hogy szokja az érzést, és az üres kanállal megy is a dolog remekül. Ha közelít a szája felé, szépen kitátja a száját, és bekapja a kanalat, de ha van rajta valami, akkor kiborul. Ha nagy néha mégis lenyel valamit véletlenségből, akkor addig öklendezik, amíg az egészet kihányja, plusz a tejet az előző etetésből. A kajastop természetesen nem vonatkozik papírfecnikre, plüssjátékokra, a fürdővízre, a szappanhabra, a popsitörlőre, a csípős kolbászra, meg bármi olyasmira, amit nem kellene megnennie, vagy ami nem káros vagy rosszízű.