Hozzátáplálás

Nem voltam benne biztos, hogy ezt meg kell írnom, mert esetleg a felületes szemlélő számára az derül ki, hogy nem vagyunk tökéletes szülők, holott igen, de ma már végképp nem bírtam türtőztetni magam. Szóval az történt, hogy 6 hónapos kortól kellene ugyan kezdeni a hozzátáplálást, de nálunk pár napja megkezdődött (a pontos idő: öt és fél hónap). Nem hagyományos módon, gondolhatjátok. Először az volt, hogy kb. öt másodpercig nem figyeltem, miközben a gyermek egy szórakozóhely papír szórólapjától kettő másodpercnyi távolságban volt. A megszerzése utáni fennmaradó három másodperc alatt a felét betömte a szájába, és mire kivettem, egy 50 forintos méretű (ha már euró lenne, mire ezt olvassa a gyerek: 1 eurós... ha már semmilyen pénz nem lenne, akkor kb. 30 mm) darabot lenyelt a kis hörcsögje. Ez volt az első szilárd tápláléka. Ma pedig egy fűszálat kakilt ki, ami jó eséllyel a száján keresztül került bele, hely és időpont ismeretlen. Szóval mondhatjuk, hogy mostanra rendszeresen fogyaszt szilárd táplálékot, és kutya baja. Bár a füvet lényegében eredeti állapotában adta vissza. Persze ki tudja, mi mindent nyomott le eddig, lehet hogy most éppen konkrétan béka nő a hasában. :-)