Két jeles eseményről szeretnék beszámolni.
Az egyik, hogy Marcika tegnap evési rekordot döntött, ugyanis 190 grammot evett vacsira. Ilyen még eddig nem volt, a korábbi csúcs 160 volt, még korábban volt pár 150-es, de a tipikus mennyiség, amit egyszerre eszik, az általában olyan 110-140 g. Ennek fényében a 190 tényleg nem semmi.
A másik, hogy most már néhány egymást követő napon is hosszúakat aludt. Mondanám, hogy átalussza az éjszakát, de ez nem egészen igaz, mert nem mindig éjszaka alszik nagyot. Arról van szó, hogy nagyjából a múlt hét vége óta minden nap alszik egyhuzamban 6-7 órát. Ha éjfélkor kezdi ezt, akkor valóban átalussza az éjszakát, de eddig csak egyszer volt ilyen. Jellemzően késő délután vagy este alszik hosszan, tegnap például este 9 után valamivel aludt el, és hajnali 4-kor ébredt. Szóval úgy fest, hogy lassan beáll arra, hogy átalussza az éjszakát, már csak arra kell rájönnie, hogy mikor van éjszaka :-)
Mondanom sem kell, hogy mi ennek nagyon örülünk. Nem mintha nem szeretnénk éjjel felkelni gyereket etetni/méricskélni/tisztába tenni, de tulajdonképpen aludni is szeretünk, amennyire vissza tudunk emlékezni, hogy az milyen :-)
Dorka mondja, hogy azt is írjam le, hogy múlt hét óta kicsit könnyes a szeme, ha sír, és ettől még jobban tudjuk, hogy szomorú, és hogy micsoda szülők vagyunk, hogy nem kap enni ébredés után 3 másodperccel. Továbbá, megtanult rendesen szopni az ujját. Korábban csak az öklét rágcsálta, de most már többnyire sikerül neki csak a hüvelykujját szopni, közben meg folyik a nyála, mint egy bernáthegyinek (egy egészen kicsi bernáthegyit kell elképzelni). Általában is kezd rájönni, hogy a testrészei hozzá tartoznak, néha hosszan bámulja az öklét vagy a lábát, ha sikerül a látómezejébe kalimpálnia.
Most megyek fürdetni, mert az nagy öröm mindenkinek. Egy kis vizipók a gyerek.
No comments:
Post a Comment