Ezúttal semmi rendkívüli érdekességről nem tudok beszámolni, ellenére annak, hogy a gyerek szemlátomást napról napra fejlődik, és minden nap mutat valami újat. Például egyre hosszabban, egyre változatosabb hangon gügyög, meg ráncolja a homlokát, úgy érezzük, hogy próbálja a kezeit használni, és néha kalimpálás helyett viszonylag lassan nyúl felénk vagy a játékai felé :-).
Változatlanul rengeteget eszik, ennél fogva hízik is, mert például 5 kiló. Na jó, ezt csak gondolom, szerdán, 8 hetesen mértük meg meztelenül utoljára, akkor volt 4.93, de azóta biztos megvan az 5.
Holnap fog oltást (vagy oltásokat? nem tudom) kapni, szegény... :-(
Szombaton reggel lementünk Szemesre, Dorka biztos, a gyerek feltehetően nagyon élvezte. A kocsiban aludt, mint a bunda, a parton felébredt, és nagyon lelkesen nézelődött. Szerintem egyből észrevette, hogy nem otthon vagyunk, és nagyon aranyosan lelkesen érdeklődött minden új iránt. A napra persze nem vittük ki, bár vettünk hiperdrága napkrémet direkt csecsemőknek, de mégsem akartuk napra vinni. Meg bekenni sem akartuk ki tudja mit tartalmazó krémmel, ha nem muszáj. Úgyhogy maradt az árnyék. Leültünk egy nagy fa árnyékában, illetve hurcoltam magammal az árnyékban, megnézte a faleveleket, a fakérget, a füvet, mindent, teljesen magán kívül volt az újdonságoktól, pozitív értelemben. :-) Dorka ott, a fa alatt megetette, én tisztába tettem, majd szépen elaludt a pokrócon, szuperédes volt. Dorka meg szunyókált vele vagy egy órát. Közben mi a Zolival felszereltük a vitorlákat meg mindenféléket bütyköltünk a hajón, és amikor Dorkáék felébredtek, megbeszéltük, hogy megyünk egy kört. Abban állapodtunk meg Dorkával, hogy mi vitorlázunk két órát, ő meg addig elmegy a Krisztáékhoz. Berakta szépen a kissé ébredező babócát a mózeskosárba, és eltolta a Krisztáékig. Az olyan 10-15 perc séta a kikötőtől. Arra gondolt, hogy nem a rövidebb úton, aszfalton megy, hanem a parkon keresztül, hogy ha a baba felébred, akkor fákat lásson maga fölött, mint ott, ahol elaludt. (Az a megfigyelésünk, hogy akkor ébred sírva, ha máshol ébred, mint ahol elaludt. Ezt nem szereti.) A terv annyiban hibádzott, hogy a parkban vastag murvaréteg van a földön, amiben elsüllyed a babakocsi kereke, és Dorka eléggé leizzadt, mire eljutott a Krisztáék házához. Ellenben a baba egyből visszaaludt a nagy zötykölődésben :-).
Mi közben kimentünk a vízre, bár szél nemigen volt, csak valami enyhe fuvallat, de valamennyire azért haladtunk. Kicsit eltávolodtunk a kikötőtől, eltelt egy óra, ekkor visszafordultunk, hogy visszaérjünk a Dorkával megbeszélt időpontra, és ekkor teljesen elállt a szél. Egy darabig vártunk, már épp be akartuk indítani a motor, amikor jött egy kis fuvallat, és pont a kikötőig fújt minket.
Tökéletes volt az időzítés, mert Dorka éppen abban a percben ért oda a Krisztával, amikor kikötöttünk. Megebédeltünk, elsőnek a baba, természetesen, utána tisztába tettem, közben Dorka bevágott egy óriási halászlevet meg két adag szilvás gombócot. Hiába, ha a gyerek sokat eszik, akkor a mamájának is sokat kell ennie.
Ebéd után (délután 5-kor...), mivel gyakorlatilag nem volt szél, és a gyerek elaludt a kendőben, Dorka úgy döntött, hogy kijön velünk egy körre. Mentünk egy órát nagyjából lassabban, mint ahogy valaki sétál, de nem a sebesség volt a lényeg, hanem az élmény, kint a Balcsin, szép hajóval, feleséggel, babával, tökéletes harmónia volt. Dorka nagyon élvezte, a gyereknek meg fogalma sem volt, mivel végig aludt, és kikötés után is még vagy egy órát. Útközben láttunk egy akkkkora döglött halat, mint én még soha. Nem tudom, mi volt az, de nem harcsa és nem cápa (ezeket ismerem fel mindössze), viszont volt vagy egy méter hosszú. Messziről azt hittük, egy döglött nagy testű kutya.
Természetesen amikor elindultunk haza, az addig mélyen alvó babóca azonnal felébredt, és enni kért, és természetesen kapott is, ezután pedig megint rögtön elaludt, és fel sem ébredt hazáig :-)
Összességében (és részleteiben is) nagyon klassz nap volt, a Dorka nagyon élvezte, végre egész nap a szabadban volt. A baba a délelőtti falevél-nézegetés kivételével, amit szeretett, nem nyilvánított véleményt, vagyis nem érezte rosszul magát, és ez nagyszerű.
Itthon még átnéztük tokától bokáig kullancs után kutatva (magunkat is), de semmi, szerencsére.
No comments:
Post a Comment