Kedd este van, sőt már szerda, most látom, éjfél elmúlt. Dorka két napja van itthon egyedül a gyerekkel, és elmondása szerint kicsit más most, mint múlt héten, amikor én is itthon voltam. Sokkal többet van ébren, és nem okvetlenül sír, hanem csak foglalkozni kell vele, állandóan. Beszélni hozzá, ringatni, érdekes dolgokat mutogatni neki, vagy egyszerűen csak kézbe venni. Ez elég fárasztó Dorkának, ráadásul az éjszakai műszak is az övé, hogy én tudjak menni másnap dolgozni. Így is éjfél után fekszem, és 7 előtt kelek. Szívesen segítenék többet, de tényleg nincs sok értelme, mert Dorka úgyis szoptat, ha felkelt engem, hogy pelenkázzam be a gyereket, akkor nyert öt percet, ami sokat nem számít. Legalábbis ezt mondja. Én annyit tudok tenni, hogy ha hazajövök, akkor lefekvésig mindent én csinálok a gyerekkel. Ma például 7 után valamivel értem haza (reggel fél 8-kor mentem el), fogtam a gyereket, kicsit szórakoztattam, aztán kakitlanítottam, együtt megfürdettük, Dorka megetette, és büfiztettem, egy rövid időre hagyta magát az ágyba tenni, de aztán fájt a hasa, vagy nem tudom, de nyűgös volt, hosszasan próbáltam megnyugtatni, mindenféle létező pózban fogtam, ringattam, dúdoltam neki, ugráltam, leguggoltam, fejre álltam, mindenféle módon próbáltam elterelni a figyelmét, de csak rövidtávú sikereket tudtam elérni, illetve egyszer elaludt tíz percre. Egy óra után egyre jobban felhergelte magát, és ekkor cumit adtunk neki, amivel folytonos rázogatás mellett kihúzta a következő szopizásig. A cumi miatt kicsit szégyellem magam, mert nem helyes ekkora gyereknek cumit adni, nem akarjuk rászoktatni, és egészségügyileg sem helyes, a gyerekorvos nagyon csóválta a fejét, amikor megtudta, hogy kapott már cumit a gyerek, de szerint még mindig jobb, mintha a mi ujjunkat szopja. Márpedig ha nyűgös, akkor szopni akar valamit, ha kézbe veszem, rászívja magát a tenyeremre, az ujjamra, az alkaromra, de nincs tartós béke, a cumi jobb. Szóval a cumi nem nyerő, ebben kivételesen minden könyv és a gyerekorvos meg a védőnő is egyetért, ami ritka, mert általában mindenki mást mond. De úgy láttuk, hogy vagy hagyjuk szenvedni, vagy kap cumit, amitől megnyugszik, úgyhogy kapott.
Tegnap járt itt a védőnő és a gyerekorvos, véletlenül pont egyszerre. A babával minden a legnagyobb rendben, odáig voltak, hogy milyen élénk, mindenkit, aki beszél, követ a szemével, és állítólag ez nagy szó 11 naposan. Szóval nem csak, hogy marha aranyos, de okos is a kisfiunk :-).
A gyerekorvos azt mondta, hogy egy-két hét múlva kivihetjük az utcára 10-15 percre, de Dorka mondta neki, hogy már késő, mi ugyanis már szombaton kivittük két órára, és imádta (=aludt). Meg vasárnap is. Ennyiben maradtak. :-D
No comments:
Post a Comment