Kedd

Kedd este van. Tegnap nem volt időm írni, nem Marci miatt, hanem mert egy kis időt magunkra is szántunk, például viszonylag békében megnéztünk egy filmet Dorkával. Ez jó, mindenképp több, mint amit vártam.
Hétfőn járt itt a védőnő, szó nélkül állított be reggel 10 felé, még ágyban voltunk, mert reggelente igyekszünk kihasználni minden percet alvásra, amikor a baba alszik. A védőnő mindent rendben talált, megnyugodtunk, hogy egész jól csináljuk, egyetlen dolgot mondott csak, mégpedig, hogy a popsikrémet ne a pelenkába tegyük, ahogy Dorkának a kórházban tanították, hanem a baba fenekére. Logikusabb így, de én Dorkától tanultam pelenkázni, ő meg a kórházból, és ott gondolom gyorsabb, ha az ipari mennyiségű pelenkázásnál belenyomnak egy fél tenyérnyi krémet a pelusba, hogy majd a baba szétdolgozza a fenekén. Egyébként lehet, hogy ez gondatlannak tűnik, de tényleg szétdolgozza, másrészt nem pirosodott be a feneke Marcinak, úgyhogy működik. Mindegy, most, hogy már tudjuk, hogy kell, a fenekére tesszük.
Éjjel, vagy inkább hajnalban, amikor büfiztetés után pelenkáztam a lurkót, észrevettem, hogy leesett a köldökcsonk nagy része, az, ami eddig egyáltalán látszott. Alatta van még egy picike rész, ami állítólag még leesik, de már most úgy néz ki nagyjából, mint egy köldök. Alkoholozzuk, hintőporozzuk továbbra is.
Ma itt járt a gyerekorvos is, szintén bejelentés nélkül, nem tudom, hogy ez taktika-e, hogy megnézzék, milyen a lakás, ha nincs idő látogatóra készülni, vagy egyszerűen csak így szokás, de mindegy, mert nálunk eléggé rend van, és egyelőre tisztaság is, mert szombaton fölnyaltam az egész lakást, mielőtt hazahoztam Dorkáékat.
A dokinénivel nem találkoztam, mert a vöröskereszthez mentem lomot adományozni (ami nem volt nyitva), hazafelé meg tankoltam, de vicces módon kiderült, hogy letiltották a kártyámat, Anyu mentett ki.
A lényeg, hogy a dokinéni szintén mindent rendben talált, ami megnyugtató, hétfőn jön legközelebb.
Eleinte a baba rengeteget evett, ahányszor hangot adott ki, egyből etettük, és óránként benyomott 50-60 grammot. A védőnő azt mondta, hogy ezt ne csináljuk, várjunk legalább 2, de inkább 3 órát, mert a túl gyakori etetés miatt a babának nincs ideje megemészteni a kaját, és ettől lesz hasfájós. Most ehhez tartjuk magunkat, néha ügyeskedni kell, hogy kibírjon két órát, de van, hogy hármat is kibír magától. Az ügyeskedés annyit jelent, hogy az íves aljú babaülésben ringatjuk, vagy kézben ringatjuk, és tegnap este, amikor semmi sem segített, se ringatás, se éneklés, se semmi, akkor fél óra után, elveink ellenére cumit adtunk Marcinak, ami azonnali siker volt. Fél óra sírás nem tűnik soknak, és a fülnek nem is durva, de rossz volt nézni, hogy ki van borulva, és már kezdett berekedni, és kicsit recsegett, mint valami régi rádió.