Sunday, March 27, 2011

Első bejegyzés

Vasárnap este 23:12. Tegnap hoztuk haza a kórházból Marcikát, és azóta pont olyan drága kis csillag, mint addig. Hazafelé nagyon jó baba volt, beraktuk a gyerekülésbe, eltoltuk a kocsiig, nem aludt, de csöndben volt, nézelődött, tetszett neki a zötyögés. Átszereltük az autóba, simán ment, egy hangot nem szólt, sőt, elaludt. Felhoztuk a kocsiból a gyereküléssel együtt, ami egyben bölcső is (íves az alja, és ringatni lehet a földön), és még több, mint egy órát aludt itthon benne. Azóta, kisebb-nagyobb kilengésekkel a következő a forgatókönyv: eszik, ez kb. 1-1,5 óra büfiztetéssel együtt, mert nem folyamatosan szopizik, hanem közben el-el alszik, de ha le akarja tenni az ember, akkor egyből kapcsol, és úgy szívja magát vissza, hogy nem lehet letenni. A bealvás miatt folyton ébresztgetni kell, simogatjuk a fejét, csikizzük, mikor mi válik be. Egy idő után aztán magától lejön a ciciről, és elég hamar elalszik, szinte semmit nem büfizik. Egyszer aludt vagy 2 órát a saját ágyában, ami a miénk mellett van, de éjszaka kicsit féltünk, hogy fázik (hülyeség volt), mert hideg volt a keze, és áttettük magunk mellé, és felváltva nem aludtunk, hogy nézzük, ahogy alszik. Elaludni nem mertünk mellette, nehogy megnyomjuk véletlenül. Így kábé, óránkénti-kétóránkénti etetéssel aludtunk fejenként 2-3 órát, ehhez képest most egész jól vagyok. Egész nap az ment, mint éjjel, azzal a különbséggel, hogy volt egy óra, mikor etetés után nem sokkal kicsit nyűgös volt az ágyában, és hason az alkaromra fektettem, keze-lába kétoldalt lelógott, feje a tenyeremben, és kicsit rázogatva egy óráig csendben, ébren volt, körülnéztünk a lakásban, néztünk Forma-1-et, meg ilyenek. Aztán megint evett, majd jó két órát aludt a mellkasomon, miközben tovább néztem a Forma-1-et. Ez valami csoda volt :-)
Közben Dorkának nagyon fájt a melle a sok tejtől, amit a baba valahogy nem evett ki eléggé. Elmentem, vettem egy mellszívót, azzal lefejtünk 60 ml tejet, sterilizáltunk, kifőztünk mindent, ahogy kell (Dorkának azt mondták a kórházban, hogy ez fölösleges, mossuk el forró vízzel és mosogatószerrel, de mi ugye amatőrök vagyunk, én ráadásul paranoiás is). A 60 ml-t a baba kb. 20 másodperc alatt bekapta, majd olyat aludt megint, hogy csuhajj, kb. másfél órát. Azóta még háromszor evett, a legutóbbi utáni büfizésnél járunk most, de minden alkalommal megevett 50-60 g-t, amit onnan tudunk, hogy a konyhai gramm pontosságú mérlegre rátettünk egy tálcát, arra egy pelust, arra meg a babát.
Egyszóval egyelőre elég sokat eszik, ha napi nyolc-tíz etetéssel számolunk, ami jó hír, mert Dorka ezt simán győzi tejjel, ami fontos. Kell is bele a kaja, mert olyanokat kakil, hogy bárki megirigyelné. A pelenkázást is elég jól bírja, bár elsőre nagyon béna voltam, de nekem is meg kell tanulni. Másodikra sokkal jobb volt :-) Vicces kis Bogyó, mert a második pelenkázásnál, épp a pelenka bezárása előtti utolsó tizedmásodpercben szépen lepisilt engem, a pelenkázót, a body-ját, a rugdalózóját és még ami a környéken volt. Ekkor szépen beállítottam a csapot a mosdónál 36 fokosra a kacsás hőmérővel, és bedugtuk alá a ki seggét. Nem mondom, hogy ennek örült, de nem is nagyon borult ki, épp csak annyit mondott, hogy ez nem a kedvence, és inkább csináljunk valami mást.
Egyszóval: eddig minden oké, pedig a védőnő még nem volt itt, kicsit bénák vagyunk, de lelkesek, a baba pedig eszik és alszik, illetve pár másodperce gőgicsél, de még csak azt sem mondanám, hogy akár egyszer is igazán sírt volna. Ebből azt gondoljuk, hogy ha nem is vagyunk profik, a babának egyelőre megfelel az ellátás, és ez az egy, ami számít.

Képet majd töltök fel.

No comments:

Post a Comment