Vannak dolgok, amiket mindig le akarok írni a Kukacról, de mindig elfelejtem. Most megpróbálom egy részüket leírni.
Az egyik, hogy mindenre mutogat, és elvárja, hogy megmondjuk, mi az. Ez többnyire úgy történik, hogy mondjuk nézegetünk egy mesekönyvet, elkapja az ujjamat, és az én ujjammal különböző dolgokra rábökve addig vár, amíg kimondom a nevét, aztán jöhet a következő.
A másik, hogy fogócskázik. Az egész abból indult ki, hogy állandóan próbál a falnak támasztott bicikli közelébe férkőzni, amit nem szabad, mert félünk, hogy magára borítja. Egy ideje, ha a bicikli felé indul, félúton vigyorogva hátranéz, hogy követjük-e. Ebből alakult ki aztán az, hogy elindul valamerre a lásban négykézláb, és hátra-nézeget, hogy jövök-e. Én persze jövök :-)
Továbbá, és ez nagyon édes dolog, ha elesik, és nem sír (többnyire már nem sír, csak ha nagyon fáradt, vagy tényéleg óriásit esett), akkor úgy tesz, mintha pont így akarta volna, és a földön fekve játszik tovább.
Biztos megint kifelejtettem valamit, de most ennyi jut eszembe.
No comments:
Post a Comment